Az Őrség


Elhelyezkedés, történelem

A Vas megye délnyugati sarkában, az osztrák, szlovén és magyar országhatár találkozásánál található egyedülálló arculattal rendelkező dombvidék nevét onnan kapta, hogy a honfoglalás ideje óta a határőrvidék szerepét töltötte be. Eőrségi tartomány néven a 15. századtól említik.

A honfoglalás idején őrállókat telepítettek a vidékre, akik saját költségükön, saját fegyverükkel védték a nyugati határt és az ún. gyepűt, a határsávot. Ezért nemesi kiváltságokat élvezhettek, csak a királynak tartoztak szolgálattal, és mentesültek mindenféle földesúri teher, adó alól. E kiváltságos helyzetük a XVII. század második feléig tartott, amikor a Batthyányak elvették régi jogaikat, s jobbágymunkára kényszerítették őket. Nemesi jogállásuk visszanyeréséért több évtizedes pereskedést folytattak, melynek az 1848-as jobbágyfelszabadítás vetett véget.

Az Őrség kiegyensúlyozott fejlődésének korszaka az első világháborúig tartott. A háborús emberveszteségeken mellett a trianoni területelvonások a vidéket különösen hátrányosan érintették, és az Őrség egy piaci kapcsolatait jórészt elvesztő, fejlődésben megrekedt zuggá vált. A második világháború után pedig a szigorúan őrzött határsávból fakadóan a községek elszigeteltsége fokozódott, a kuláküldözés, a deportálások miatt fejlődése lehetetlenné vált.

A rendszerváltást követően az országhatár megnyitásával már a határ menti fekvés előnyei is jelentkeztek. Az elmaradottságnak, az egykori elzártságnak jótékony hatása is van, hiszen az ökoturizmus hívei élvezhetik a táj viszonylag zavartalan természeti értékeit, megőrzött vagy rekonstruált kulturális, történeti és egyházi emlékeket.

Az Őrség tipikusan aprófalvas vidék, területéhez ma 22 települést sorolnak: Bajánsenye, Felsőjánosfa, Felsőmarác, Hegyhátszentjakab, Hegyhátszentmárton, Ispánk, Ivánc, Kercaszomor, Kerkáskápolna, Kisrákos, Kondorfa, Magyarszombatfa, Nagyrákos, Őrimagyarósd, Őriszentpéter, Pankasz, Szaknyér, Szalafő, Szatta, Szőce, Velemér, Viszák. Az Őrség területéből ma több település Szlovéniához (pl. Hodos, Kapornak, Domonkosfalva, Csekefa, Kisszerdahely), vagy Ausztriához (Felsőőr és vidéke) tartozik.

Természeti adottságok, élővilág

Az Őrség vidékén dombok és patakok vájta völgyek váltják egymást. A táj középső és északi része - Ispánk, Viszák, Őrimagyarósd térsége - inkább fennsík jellegű. Uralkodó talajtípusa az agyag.

Éghajlatát alapvetően az Alpok közelsége befolyásolja, mégis hazánk legkiegyensúlyozottabb éghajlatú része. A hőmérséklet ingadozása kicsi - csak ritkán forró a nyár, és nem túl hideg a tél.

A magas éves csapadékmennyiség miatt a terület vízfolyásokban gazdag. Legjelentősebb folyói a Szalafőnél eredő Zala (Szala), és a Murába torkolló Kerka. Legnagyobb tavai a Himfai-, a Vadása- és a Bajánsenyei-tó.

A dombvidékes táj változatos, barátságos képet mutat. Természetes növénytakarója az erdő. Ma az erdőállomány kétharmadát az erdei fenyvesek alkotják. Az erdők monotóniáját virágos rétek, apró szántóföldek szakítják meg. A jégkorszaki maradványnövényeket őrző őrségi tőzegmohás lápok országos ritkaságnak számítanak.

A sok csapadéknak és a magas páratartalomnak köszönhetően az ország gombákban leggazdagabb területei közé tartozik. A jól ismert gombafajok mellett igazi ritkaságok is előfordulnak.

A térség állatvilága ugyancsak változatos képet mutat. Hazánk leggazdagabb lepkefaunája található a területen, de nagyvadállománya is jelentős. Az erdőségekben gyakoriak a menyétfélék, a denevérek, sok a mókus, az őz, a szarvas, a vaddisznó és a róka; a nagyobb vizek mentén pedig a fokozottan védett vidra is előfordul.


A patakokban ritka halfajok, folyami kagylók és rákok élnek. A környéken élő madárfajok között említhető a fekete gólya, a rétisas, a darázsölyv. A fenyőerdők jellegzetes madara, a siketfajd - amely igen rosszul tűri a zavarást - hazánkban utoljára ezen a vidéken fészkelt.

A természeti környezetet az Őrségi Nemzeti Park védi. A védett növényfajok száma száz fölött van. A fokozottan védett területen egy erdőrezervátum (Őserdő) is található. A természeti értékek bemutatására az Őrségben több tanösvényt alakítottak ki.



Gazdálkodás, kézművesség

Az itt élők az elmúlt évszázadok során nehéz munkával tartották el magukat és családjukat, de megtanulták a föld kincseit jól és tartalmasan használni. Élelmüket földjeiken megtermelték, háziállataik által húshoz és tejhez jutottak, melyeket kiegészítettek az erdők által nyújtott növényekkel és vadakkal. Ruháik alapanyagát is a földművelés és állattenyésztés adta.

A terület természeti adottságaiból fakadóan elsősorban az állattenyésztés és az erdőgazdálkodás volt jelentős. Hagyományos háziállataik között említhetjük a magyartarka marhát és a muraközi lovat. A völgyekben, az összegyűlő vizek hatására kialakult dús füvű kaszálóréteket évente kétszer kaszálták, május végén, ill. szeptember elején.

Az erdő fái biztosították házaik és használati tárgyaik alapanyagát, és a tüzelőanyagot. Az őrségi emberek természetesen hasznosították az erdő egyéb kincseit is, az ízletes gombákat, az erdei gyümölcsöket, a mézet, a gyantát, stb.

A növénytermesztés a hűvösebb, csapadékosabb éghajlat és a rossz minőségű, agyagos talaj miatt nehézkesebb volt, mint másutt. A laposabb részeken helyezkedtek el a szántók, ahol a búza helyett inkább rozst, kölest, hajdinát, ill. takarmánynövényeket: árpát, zabot, kukoricát, valamint krumplit, káposztát, répát, tökféléket és lent termeltek. A tök magjából olajat ütöttek, a többi részét pedig a háziállatok etetésére használták. A rozsszalmát tetőfedő anyagként hasznosították. A régi parasztporták képéhez hozzátartozott a házakat körülvevő gyümölcsös. A gyümölcsökből gyümölcslevet, befőttet, lekvárt, süteményt, aszalványt, pálinkát, ecetet készítettek. A múltban a méhészkedésnek is nagy jelentősége volt, de ma sincs olyan falu, ahol ne méhészkedne egy-két gazda.

Az Őrségben a hagyományos mesterségek közül talán a legjelentősebb a fazekasság, melyhez az itteni agyagos talaj jó alapanyagot biztosított. A régi paraszti háztartásban főzésre használt cserépedényeket a kercai, szomoróci, veleméri, gödörházi, magyarszombatfai gerencsérek készítették; de távolabbi vidékekre is szállították edényeiket, amiket aztán gabonára, terményekre cseréltek. A falusi réteg számára készülő termékeket a hagyományos forma és egyszerű díszítés jellemezte, a legtöbb edényt csak belülről mázazták, és a szájat mártották zöld vagy barna mázzal. A vásárra vagy megrendelésre készülő edények szebb és finomabb kialakítást kaptak, ezeket kívülről is mázazták. A mesterség az Őrségben máig fennmaradt, és idősek, fiatalok egyaránt gyakorolják.

A népi mesterségek között említhetjük a kópickötést. A kópicokban tárolták a szemes termények egy részét, pl. a hajdinát, a babot, az aszaltgyümölcsöt.

Építészet, néprajz, gasztronómia

Az Őrség sajátossága a hagyományos magyar faluszerkezettől eltérő ún. "szeres" településszerkezet. Ennek lényege, hogy falvak - az általában dombtetőkre épített -, egymástól elszórtan elhelyezkedő házcsoportokból állnak, melyeket szereknek hívnak. Kialakulásában a domborzati viszonyok, a völgyekben összegyűlő sok csapadék miatti lápos területek, és a védelmi célok játszottak szerepet. A szereket eredetileg rokon családok lakták, és a család nevéről, égtájról vagy valamilyen mesterségről nevezték el őket (pl. Kovácsszer). Mivel a telekhatárokon nem voltak kerítések, azok mintegy belesimulva a tájba, vele szerves egységet alkotnak.

Kihasználva a környezet adta lehetőségeket, a paraszti lakóházak és gazdasági épületek legfőbb anyaga a fa volt. Az úgynevezett boronaházak falait egymásra fektetett fenyőgerendákból készítették, melyeket a falak találkozásánál keresztvéges csapolással illesztettek össze, majd az épületet kívül-belül sárral tapasztották. A tetőt rozsszalmával, ún. zsúppal fedték. A lakóházakat - a szoba, konyha, kamra, ólak sorrendjében - a vonalas építkezés jellemezte, és minden helyiségnek külön bejárata volt a szabadból. Az időjárás viszontagságai ellen később fedett, de elöl nyitott közlekedőt, tornácot alakítottak ki. Eleinte a konyha kémény nélküli, ún. füstös konyha volt, kemencével és főzőpadkával. Nagyobb gazdaság esetén, és ahol a telek nagysága és formája megengedte, az istállót és a pajtát a lakórész végébe, arra merőlegesen építették; az U-alakú épület harmadik oldalára pedig az ólak kerültek. Így alakult ki a jellegzetes, ún. kerített ház. A házakhoz gyakran különálló, földszintes vagy emeletes kamraépületek is tartoztak, az úgynevezett kástuk.



Később, a téglaépítkezés elterjedésével épültek a jellegzetes, rövid tornácú, úgynevezett "kódisállásos" házak. Az épületnek ez a része nevét onnan kapta, hogy itt pihenhettek meg, várhatták meg az eső végét, vagy az éjszaka elmúltát a régi idők vándorai, "kódisai". A tetőfedés anyaga a cserép lett.

Az Őrség népi építészetének emlékeit leginkább a skanzenként működő, szalafői Pityerszerben tekinthetjük meg, de szinte minden faluban találunk tájházat, helytörténeti gyűjteményt.

A történelmi Őrség vidékén a kővárak építése nem volt jellemző, ezek szerepét az erődszerű templomok vették át, melyek legszebb példája az Árpád-kori veleméri és őriszentpéteri templom. A veleméri templom belső terének értékei a gyönyörű gótikus freskók, melyek bibliai jeleneteket és magyar szenteket ábrázolnak. Mindenképp említést érdemelnek az Őrség jelképévé vált haranglábak - ha a falunak nem volt temploma, akkor ilyen, fagerendákból álló építményeket készítettek. Közülük a pankaszi, a gödörházi és kercaszomori a leghíresebb.

A népszokások a családi élet fontos eseményeihez (pl. lakodalom, keresztelő, temetés), a közösen végzett munkákhoz (kukorica- vagy tollfosztás, tökmagköpesztés), valamint az ünnepekhez, jeles napokhoz (Pl. Újév, Farsang, Húshagyókedd) kapcsolódtak.

Egyes népszokások még ma is elevenen élnek ezen a vidéken. A télbúcsúztató szerepű farsanghoz fűződő szokások közül kiemelendő az úgynevezett Rönkhúzás. Ez egy tréfás esküvő, amely során a legidősebb lányt és legényt egy óriási kivágott farönkön, a kisbíró tréfás előadása mellett húzzák végig a falu főutcáján. A Húshagyókeddi maskarajárás során a gyerekek maskarába és álarcba öltözve járják a házakat, ahol étellel és itallal kínálják őket. Ez Húsvét előtt az utolsó nap a húsételek fogyasztására és a mókázásra, mert másnaptól, Hamvazószerdától már böjt van, és tilos a mulatság. Elmaradhatatlan ilyenkor a farsangi fánk készítése.

A Májusfa-állítás hagyománya a természet újjászületésének szimbóluma és szerelmi ajándék volt. A májusfát május elsejére virradóra a legények éjszaka titokban állították a lányos házakhoz. Csak a tetején hagyták meg a lombját, s többnyire szalagokkal, zsebkendőkkel, virágokkal, teli üveg borral, hímes tojással díszítették.

Az itt élő emberek táplálkozásban fontos szerepet töltött be a köles, a hajdina, a kukorica és a krumpli, de fogyasztottak még babot, répát, fejeskáposztát és tököt. Főételként gyakran fogyasztottak leveseket. Az Őrség sajátos ételei az úgynevezett gánicák, mint a hajdina-, köles-, kukorica-, és krumpli-gánica. Ide tartozik az egyik legjellegzetesebb burgonyás étel: a dödölle, melyet általában tejföllel fogyasztanak, és amit a helyi szállásadók és vendéglők ma is rendszeresen készítenek. A saláták jellegzetes ízesítője volt a tökmagolaj. A tökmagköpesztést és a tökmagolaj-sajtolást régen a szomszédok, ismerősök, rokonok közösen végezték. Az Őrség legelterjedtebb süteményei voltak - a kásák és pépek sült változatai - az úgynevezett málék (hajdinás-, kukoricás-, krumplis-, stb.). A vidék sajátossága a tökös-mákos rétes.



 Természeti látnivalók:

Trópusi kert. orchideafarm

Néhány kilométerre a magyar határtól Dobronakban (Dobrovnik) községben működik az Ocean Orchids, Közép-Európa egyetlen orchideatermesztő vállalkozása, ahol évente csaknem 500 ezer növényt nevelnek. A 14 ezer négyzetméteres üvegházában - amelyet termikus energiával, saját termálkútjukból fűtenek -, 160-féle orchideát termesztenek, trópusi körülményeket biztosítva számukra. Nemrég egy 500 négyzetméteres trópusi kertet is kialakítottak . A kert látogatása ingyenes.

 Építészeti, tárgyi emlékek:

Harangláb a református imaháznál

további látnivalók az Őrségben >>

 Szálláshelyek:

Kétvölgy Vendégház

Kétvölgy

további szállások az Őrségben >>

 Vendéglátóhelyek:

Centrum Étterem Panzió Tekéző

Őriszentpéter

további vendéglátóhelyek az Őrségben >>